Juliet
Hogy mégis mit vártam Sallietől? Hiszen egy elveszett, szürke egér voltam/vagyok és leszek is mindig. Sallie mindig a legnagyobb hangú volt közöttünk, a legközvetlenebb. Nem érdekelte soha semmi, mindig csak a pillanatnak élt. Én midig mindent túl aggódok, túl sokat gondolkozom mindenen. Sallie csak gondol egyet és lép. Most ezt is meglépte. Nem érdekelte, hogy a legjobb barátnőjéről van szó. Egy kicsit számítottam erre. Soha nem tudta elviselni ha valami nem lehetett az övé. Sokszor csapott le a kezünkről fiúkat. Sokszor dühösek és csalódottak voltunk emiatt, de tudtuk hogy Sallienek nincsenek hosszú kapcsolatai, és így legalább mi is megismerkedhettünk az illetővel, aki akkor épp a párját alkotta. Tudtuk hogy nélküle nem ismertünk volna meg senkit, épp ezért nem tartott sokáig a harag ezeknél az alkalmaknál, hiszen ha nincs Sallie akkor Joshsal sem ismerkedtünk volna meg. Ő volt a népszerű lány közöttünk, mi meg a kísérői. Mindig szebbnek gondoltam magamnál. Páran ugyan győzködtek róla, hogy ez nem igaz, de Sallie esetében a kisugárzás számít igazán. Csak rá nézel és egy gyönyörű, életvidám lányt látsz. Hogy mégis mit vártam Joshtól? Josh a menő fiú a sulinkban, a fél iskolával járt már, a hódításairól volt híres és a lányok számáról akikkel lefeküdt. Nem érdekli semmi és senki, mindenkin átgázol a siker érdekében. Mindig is tudtam ezt róla. Amikor elkezdett tetszeni, már akkor is tudtam ezt. Amikor megismerkedtünk, láttam rajta. Csupán egy új kalandot, egy új lányt látott bennem, csak a következő voltam számára a sorban. Mégis, amikor már hónapok óta együtt voltunk, elkezdtem reménykedni. Nem siettetett semmit, nem akart többet, nem erősködött. Szépen lassan beleszerettem, pedig tudtam hogy öntelt és önző. Tudtam, hiszen folyton beszólogatott a számomra fontos embereknek, ráadásul többen figyelmeztettek, hogy vigyázzak vele. De én sem törődtem senkivel, teljesen elvakultam.
Persze, hogy nem siettetett semmit, hiszen idő közben ott volt neki Sallie, meg ki tudja még kicsoda, akiktől megkapta azt amire vágyott. Hogy miért voltam ennyire vak? Hiszen az utóbbi időben egyre türelmetlenebb és akaratosabb lett. Egy évig képes volt engem szédíteni, csak hogy engem is beírhasson abba a listába, ami a járásunk alatt is egyre növekedett.
Szépen lassan feltápászkodom a földről. Ha már így átvágtak, akkor legalább ne tűnjek szánalmasnak és gyengének. Letörlöm a könnyeim, de teljesen fölösleges, mert újak veszik át a helyüket. Egy ideig senki nem jön utánam. Csak állok és teljesen ostobának érzem magam. Aztán megjelenik Sallie. Rá sem bírok nézni, a régi csodálatot és szeretetet most undor veszi át. Felém fut az utcán, az arca rémült és zavarodott. Látszik rajta, hogy gyorsan kapkodta fel a ruháit, a haja csapzott, a sminkje elkenődött. Amikor közel ér hozzám, meg se szólal. Szerintem ő maga sem tudja mit mondjon. Közelebb lép, kitárja karjait hogy megöleljen.
-Ne érj hozzám. - mondom teljes nyugalomban, amitől még én magam is megijedek. Csodálkozom a higgadtságomon.Mégis mit gondol? A barátom épp vele csal meg, és ezek után majd még ölelgetem, és úgy teszek mintha nem történt volna semmi? Azt gondolja hogy újra legjobb, vagy egyáltalán barátok lehetünk?
-Sajnálom Jule. - ennyi telik tőle. Egy sajnálom.
-Képzelem mennyire. - a hangomból teljes megvetés érződik, és persze ezt Sallie is észre veszi.
-Tudom, hogy egy sajnálom nem hozza rendbe amit tettem. De Jule, hiszen tudod milyen vagyok. Nem tudok ellenállni annak ami nem az enyém, minden áron meg akarom szerezni. Főleg ha fiúról van szó. Josh pedig egy bunkó, ezt te is tudod. Mindenki tudja, hogy csak kihasznált téged. Örülj, hogy megszabadítottalak tőle.
-Te mégis hogy mersz itt állni előttem, és azt mondani hogy örüljek amiért lefeküdtél a barátommal? Mégis hogy mersz egyáltalán hozzám szólni? Tudod Sallie, mindig tudtam hogy egy lotyó vagy, csak eddig nem vettem figyelembe. Mert a barátnőm voltál. De tudod mit? Soha többet nem akarlak látni, nem akarok felőled hallani. Törölj ki minden velem kapcsolatos emléket, mintha nem is léteztem volna, mert én is ezt fogom veled tenni. Számomra nem létezel többé. Soha többé. - a mondandóm végére már nem sírok, azt utolsó szavakat kiabálva vágom a fejéhez.
Büszke vagyok magamra. Végre megmondtam neki mit gondolok, végre kiadhattam azt ami már évek óta gyűlik bennem. Nem akarom elrontani a mondandómat azzal, hogy leállok veszekedni, ezért sarkon fordulok és szépen lassan elsétálok. Sallie párszor még utánam kiált, de úgy teszek mintha meg sem hallanám.
Persze az erős nő szerepét nem tudom sokáig magamon tartani, és amint belépek a kapunkon előtör belőlem a mérhetetlen szomorúság. Mindig azt hittem a szakítást csak eltúlozzák az emberek. Persze, gondoltam hogy fáj és rossz, de a napokig tartó sírást mindig túlzásnak gondoltam. Most, hogy velem is megtörténik, teljesen összetörve érzem magam, és megértem azt, hogy min mennek keresztül. Úgy érzem üres vagyok, és így hogy egyszerre két fontos embert is elvesztettem, mindent duplán nehéznek érzek. Egyik percben Sallie miatt, a másikban pedig Josh miatt sírok. Nem akarok összefutni a szüleimmel, így csak oda vetem hogy haza jöttem, és felszaladok a szobámba. Hallom a "Jól vagy kicsim?" és a "Hogy-hogy ilyen hamar hazaértél?" kérdéseiket, de nincs kedvem válaszolni rájuk. Tudják, hogy nincs minden rendben. Most az egyszer mégis tiszteletben tartják, hogy egyedül szeretnék lenni. Nem jönnek fel hozzám, és nem kezdenek el faggatózni. Ezért most nagyon hálás vagyok. Mégis szeretném, ha valaki itt lenne és csak mellém feküdne éjszaka, és ez a valaki nem más mint Lenna. Már csak ő maradt nekem, és nála jószívűbb és kedvesebb lányt nem ismerek. Rögtön tárcsázom és ő pár másodperc múlva fel is veszi.
-Szia Julie, mi újság?
-Átjönnél? - csak ennyit tudok mondani, és kitör belőlem a zokogás.
Lenna villámgyorsan megérkezik. Anyáék beengedik, és küldenek fel vele egy rakat édességet is. Ők messziről támogatnak. Soha nem leszek elég hálás értük. Amint barátnőm belép a szobámba és rám néz, azonnal leszűri hogy nagy a baj.
-Jesszusom Julie, mi történt? - gyorsan lerakja a tálcát, amit szorongat, és mellém pattan az ágyra.
Teljesen kétségbeesve néz rám, amin máskor nevetnék, de most nem is emlékszem hogyan kell. Megvárja, míg kicsit lecsillapodom, nem kérdezősködik.
-Megcsalt. Sallievel. - ennyit tudok mondani. Nincs ezen mit ragozni.
Először meg sem szólal. Látom hogy elgondolkodik, grimaszol.
-Micsoda egy .... - mondja a kelleténél kicsit hangosabban. Még sosem hallottam Lennat káromkodni, és annyira meglep, hogy egyszer csak elnevetem magam. Lennaval még a legrosszabb helyzetben is jól tudom magam érezni. Ezt mutatja az is, hogy alig 5 perce van itt és már megnevettet.
-Na látod, nevetsz! De komolyan. Sohasem bírtam Salliet igazán. Persze, a barátnőm volt, de irritáló volt, és nem tudott másról beszélni csak a fiúkról, én meg végig csak azon tudtam gondolkozni, hogy az én barátnőmet mindenki lenézi, és rajtunk kívül mindenki lotyónak tartja. A fiúk is csak ezért "bírták".
Jól esik amit mondd, de azt sem szeretném, hogy csak miattam forduljon Sallie ellen. Elvégre az ő barátnője is, ha még mindig szeretne találkozni vele, én nem tilthatom meg. Természetesen nem is zavar. Attól még hogy én nem szeretném látni, más biztos szívesen barátkozik vele. Ezt el is mondom Lennanak, aki úgy néz rám, mint egy őrültre. Soha nem szerette igazán, és ezek után ő sem látja szívesen. Kétség sem fér hozzá hogy ki az igazi barátnő. Lehet hogy nincs sok belőle. De az a pár aranyat ér. Az én esetemben ez a barátnő Lenna, és remélem hogy mindig velem lesz. Nagyon sokat köszönhetek neki.
Ahhoz képest hogy a napom szuper volt az elején, a végére azt hittem még is teljesen elromlott. De aztán megjött Lenna, és helyre tett mindent. Persze ugyanúgy sírdogálok egész este, és még mindig nem hiszem el teljesen mi történt. Nagyon fáj és nagyon csalódott vagyok. De estére mégis sikerül egyszer-egyszer elnevetnem magam, sikerül a szüleim szemébe néznem, és bőgés nélkül elmesélnem, hogy mi történt. Amikor megtudják, apa ideges lesz, megakarja verni Josht, de anya leállítja, Lenna a szemembe néz és egyszerre nevetjük el magunkat. A szüleim pedig hülyének néznek, hogy mi olyan vicces azon, hogy pár órája megcsalt a pasim. Őszintén? Nem tudok máshogy gondolni rá, csak viccként. Nem fogok ezen őrlődni hónapokig. Biztos sokáig rossz lesz, és nem leszek mindig nagyon vidám. De miért boruljak teljes önsajnálatba, ha az igazi barátnőm és a szüleim akik szeretnek, itt vannak velem? Lehet, hogy azért sem gondolok rá teljes tragédiaként, mert Joshban nem a személyisége, hanem a kinézete fogott meg. Szerettem őt, nagyon szerettem. De mindig egy kis keserűséget érzetem iránta. Ezt a kapcsolatunk idején teljesen elnyomtam, de most hogy már nem vagyunk együtt és ő teljesen elárult engem, felszínre tört az összes elásott rossz érzés amit iránta éreztem. Most, hogy visszagondolok a régi emlékeimre vele, az elmúlt évre, úgy gondolom sok örömteli percünk volt együtt. Megtanított arra hogy kell szeretni valakit teljes szívedből, még akkor is ha ő nem így érzett irántam. Belül most üres vagyok, mert nem találom a helyét az érzéseimnek. De mégis, ha visszagondolok mindenre, csak ezek a kérdések merülnek fel bennem: Hogy járhattam én ilyen emberrel? Hogy szerethettem egy ilyen embert? Hogy nem állt össze a kép hónapokig?
Lenna kijelenti hogy nem megy el, és ezután még 2 napig nálunk marad. Ez idő alatt legalább 3 kilót szedünk fel, és normális ételt szinte nem is eszünk. Végignézzük az összes filmet, amit itthon találunk, az akciótól a horrorig, kivéve a romantikusokat, mert azokat Lenna megtiltotta. Kicsit újra 14 évesnek érzem magam, mert minden lehetséges módon megpróbálja elterelni a figyelmem. Ami sikerül is neki. Napozunk, aztán kisminkel, ugrálunk az ágyon és felidézzük a régi közös emlékeinket. Medencézünk, elmegyünk vásárolni, és újabb 2 kilóval gazdagodunk a sok fagyitól. Szinte odaköltözik hozzám, néha átruccanunk hozzájuk, pár ruháért, és ilyenkor nagy ívben elkerüljük Sallie és Josh házát, sőt még a környéket is. Egyik nap még egy buliba is elvisz, ahol aztán nem töltünk sok időt, mert az emberek egyáltalán nem szimpatikusak. Mégis ez egy újabb ok a nevetésre. Mikor elmegy, megígéri hogy pár nap múlva újra találkozunk. Nem tartom vissza, neki is van élete. Nagyon sokat köszönhetek neki, és a pár nap alatt annyira feltöltött jókedvvel, hogy amikor elmegy nem esek teljes depresszióba. Rosszabb, mert egyedül maradok, és több időm van gondolkodni, de a 2 emberrel szemben már csak megvetést érzek. Míg Lenna itt volt el vette a telefonom, ugyanis ha Josh felhív én képes lettem volna visszamenni hozzá és még egy esélyt adni neki. De ezt nem engedhettem meg magamnak, és ezt barátnőm is pontosan tudta, így a mobilom nála landolt. Most, hogy a kezemben tartom, rájövök hogy nem is hiányzott. Megnézem a kijelzőt. Sallie számtalanszor hívott és egy üzenet is jött tőle. Nem hívom vissza, de az SMSt elolvasom.
"Jule,
nagyon sajnálom ami történt, én nem ezt akartam. Olyannyira vonz engem Josh, hogy amikor kettesben maradtunk, nem tudtam neki ellen állni. Akarom hogy tudd, nem én kezdeményeztem. De szeretem őt és ő is szeret engem. Tudom. Remélem megérted ezt. Az igaz szerelem útjába nem lehet állni.
Puszi,
Sallie"
A levelet elolvasva csak még szánalmasabbnak érzem Salliet. Még hogy szereti Josht. Mindenkire ezt mondta. Azt pedig hogy Josh szereti őt, teljességgel kizártnak tartom. Nem a féltékenység beszél belőlem. Ha pedig ez mégis igaz lenne, akkor teljesen megérdemlik egymást. Tovább nézelődök a nem fogadott hívások között, és látom hogy Josh is felhívott párszor. Azt hittem nem fog hívni, hiszen csak Sallie jött utánam azon a bizonyos napon, és Joshból kinézném hogy egy félős alak, és még csak fel se hívna. Neki mindegy hogy zárja le a kapcsolatait. Csak legyen vége. Tőle is jött egy üzenet, így azt is megnyitom.
"Julie,
Sallie csak egy hiba volt. Egyáltalán nem szeretem őt.Ráadásul ő mászott rám. Adj még egy esélyt. Hívj vissza!
Josh"
Ez az üzenet pedig bebizonyította amit Sallie SMSe után gondoltam. De nem hívom fel. Miért is hívnám? Megbocsátanék, összejönnénk megint, és aztán újra átvágna. Ha egyszer megtette, megteszi újra. Ráadásul Sallie sem egyszeri eset volt számára. Nem csak egy botlás volt. Ezek után már nem tudok megbocsátani egyiküknek sem. Azonban egy fontos kérdés elé állítottak. Nem akartam bosszút állni egyikükön sem, de Sallie mégis csak a legjobb barátnőm volt és ő most azt hiszi, hogy Josh szereti. De itt van Josh üzenete, ami megmutatja hogy ez egyáltalán nem így van. Ha viszont továbbítom Sallienek akkor meg Josh jár pórul. Ő viszont akármikor el tud csábítani egy másik lányt, így amellett döntök, hogy továbbítom az üzenetet Sallienek. Mellékelek hozzá pár szót:
"Ez az utolsó dolog amit tettem érted. Még mindig biztos vagy Josh érzelmeiben is? Akkor sok sikert."
Kicsit gonosznak érzem magam.
Pár nappal később rájövök, hogy mit találtam nem sokkal ezelőtt. A könyv, Ramon, és az hogy létezik halhatatlanság. Nem elhanyagolható már ez sem az életemben. Arra jutok, hogy nyomozok még egy kicsit. Legalább ez is elvonja a figyelmem. A gépem előtt ülök órákat, de csak legendákat találok emberekről akik elvileg örökké élnek. Semmi konkrét dolgot nem találok, sem a családról, sem Ramonról. Eljátszom a gondolattal, hogy Párizsba menjek, és felkeressem. Ugyanis mikor találkoztunk, azt mondta hogy oda tart. Nem bírom ki, hogy ne gondolkozzak ezen az ötleten többet is a kelleténél. A végére már odáig jutok, hogy eltervezem az egész utazást. Ráadásul maga Párizs is vonz, hiszen nagy álmom válna valóra azzal, ha eljutnék oda. Még ha nem is találnám meg akit keresek, akkor is nagy élmény lenne számomra. Egyedül azonban nem mehetek, a szüleimnek meg nem mondhatom, hogy egy ismeretlen fiút keresnék. Egyetlen ember jut eszembe, akire számíthatok is. Lenna. Azonnal fel is hívom. Megkérem hogy amint tud jöjjön át, mert mutatnom kell neki egy nagyon fontos dolgot.
Nem sokkal később már ott is terem mellettem, és együtt olvasgatjuk a vastag könyvet. Először teljesen hülyének néz, aztán amikor megmutatom neki a bizonyítékot, elámul. Azt hiszi csak kitalált történet, aztán meglátja a képet Romanról. Még mindig nem hiszi el teljesen, de látja a korok különböző írásfajtáját, nyelvezetét, és az utolsó oldalakat amik teljesen a mai stílusjegyeket hordoznak. Nem hisz a szemének. Mégis tudom, hogyha előállok neki az utazással azonnal rábólint. Teljesen elvarázsolja amit lát, izgalomba jön, és persze rögtön megtetszik neki az ötletem. Felelőtlenek vagyunk? Lehet. De ezt a titkot egyikünk sem tudja elásni magában. Meg kell tudnunk az igazat, és ebben már nem tud senki megállítani minket. Miután Lennanal jobb nyomozót nem ismerek, azonnal rááll a témára, és elkezdi kutatni, hol szállhat meg Ramon. Nem telt sok időbe, hogy pár szállodára szűkítse a kört. Én pedig egyszerűen csak lekiáltom apáéknak:
-Szeretnénk Párizsba utazni.
