Chapter 3.

Juliet

Elkezdem engedni a vizet. Megcsörren a telefonom. Lenna száma van a kijelzőn. Eljátszok a gondolattal, hogy nem veszem fel. De a legjobb barátnőm, sohasem hagy cserben. Imádkozom, hogy ne akarjanak pont most találkozni. Elzárom a csapot, hogy addig se folyjon a víz. Felveszem a telefont.

- Szia Lenna. Na miújság?

- Ezt én kérdezhetném tőled. Mi van a hódítónkkal? Sürgősen el kell mesélned minden apró részletet. Sallie teljesen kiborított tegnap. Elmesélte a teljes szakítása történetét. Úgy látom nem nagyon hatja meg a dolog. Tegnap konkrétan rányomult a pincérre. Szegény fiú, hiába mondta, hogy barátnője van, Sallie csak nem hagyta békén. Hál'istennek sikerült kiráncigálnom az étteremből, de tudod milyen makacs. Felkapta a vizet, hogy én miért nem hagyom szórakozni. Ma reggelig halálos ellenségnek tartott. Aztán felhívott, hogy nagyon sajnálja, csak ki van bukva a szakítás miatt. Most itt vagyunk nála, de már vagy háromszor elsírta magát. Csak te tudod megvigasztalni. Nem szaladnál át?

És igen. A félelmem beigazolódni látszik. Nem mondhatok nemet, ha a barátnőm ilyen rossz passzban van. Ebből nyilván egy csajos este lesz.

- Most akartam elmenni fürdeni. De mi lenne ha mindhárman nálam aludnátok? Csapunk egy fagyizós, filmes estét. Úgy is olyan rég volt rá alkalom. Én is mesélek, bár szinte nincs miről és most már egy ici-pici kulissza titkot te is megoszthatnál velünk a titokzatos fiúról. Én beülök a kádba, ti menjetek és pakoljatok össze. A pótkulcsot tudjátok hol találjátok.

- Benne vagyok. Megbeszélem Sallievel, és szerintem fél óra múlva ott vagyunk. Jó fürdést. Puszi!

- Oké, várlak titeket. Szia!

Fél óra. Ahogy beülök a kádba, és körülvesz a forró víz, arra gondolok, fél órát ülhetnék itt. De most, már a relaxáló fürdésnek, és az alvásnak is annyi, esélyt sem látok a többi tervem megvalósítására. Fél óra semmiképp sem elég. Semmire nem elég. Imádok a kádban üldögélni. Néha még el is alszom benne. Ahogy ez most is majdnem megtörténik. Arra eszméltek fel, hogy anyuék hazaérnek.

- A kádban vagyok! - kiáltok le nekik.

- Rendben kicsim, későre jár, mi is lefekszünk! Fárasztó volt ez a mai nap! - ordít vissza apa.

- Salliék átjönnek!

- Oké, jó szórakozást!

Az lesz? Annak kell lennie, hisz a legjobb barátnőim. Bármennyire is kíváncsi vagyok a gardróbomban lévő dologra, érdekel az is, hogy mi van Sallievel és Lennaval. Egyik barátnőm most van túl egy szakításon, míg a másik flörtölget. Meg kell beszélnünk, hiszen a barátnők ezt teszik. Nyilván, ők az én sztorimra lesznek kíváncsiak. Majd elintézem egy "szuper volt"al. A kínos részekbe nem megyek majd bele. Átterelem majd a szót Lenna új udvarlójára, vagy Salliet kezdem el vigasztalni.

Mire észbe kapok a lányok már a szobámban ülnek, és várják hogy megtörülközzem. Miközben felöltözöm, ők már tülkön ülve várják a beszámolómat. Én azonban először át terelem a szót Sallie gondjaira, nyerve ezzel egy kis időt. Pár krokodilkönnyel később, Sallie teljesen megnyugszik, így én vagyok a soros. Elmesélem nekik,hogy milyen gyönyörű volt a szálloda. Hogy a tóparti ház lélegzetelállító, hogy mennyit sétáltunk a parton. Aztán következik a kínos rész. Muszáj valamit mondanom az estéről, és úgy gondolom nem hazudok.

- Megtörtént? - kérdezik egyszerre barátnőim.

- Majdnem. - nyögöm ki végül.

- Mi az hogy majdnem? - háborodik fel Sallie. - Ott voltál a leghelyesebb pasival az egész városban egy ágyban, aki kedves és aranyos, és a hasán nyolc kocka virít. Kellett ennél több, hogy egy kicsit feloldódj? Nem értem mire vársz még!

- Nyugalom Sallie! Nem tudhatod, hogy mi történt, ami miatt Julie még nem állt készen rá! Nem szólhatunk bele az életébe, főleg nem ebbe. Ez magánügy. Lehet ,hogy nem is akarja elmondani nekünk...

- Nem erről van szó! - vágok hirtelen Lenna szavába. - Josh tényleg irtó jó pasi, és valóban nagyon türelmes. Már nagyon közel jártunk a dologhoz. Magam sem tudom, hogy miért, de egyszer csak kirohantam a házból. - csak félig hazudok nekik. Vagy még csak annyira sem. Egyszerűen csak nem mondom el nekik, hogy mi történt ezután. Ám amikor elmesélem, hogy Josh mit mondott reggel, mindkettőjük arcáról döbbenetet lehet leolvasni.

- Ez annyira fura. Mindig is rendes srácnak gondoltam. Ez a beszólás viszont egyáltalán nem úriemberre vall - ámuldozik Lenna.

- Most miért? Nem kapta meg amire vágyott, és ezért kicsit dühös lett. - okoskodik Sallie. - De komolyan! A férfiak már csak ilyenek.

Vajon fontos vagyok neki? Hiszen ez a csoda, ami velem történik, egy álom lehet. Minden percben félek, hogy mikor kelek fel, hogy befogadjon a szörnyű valóság. Ami azt mutatja, hogy egy béna, könyvmoly lúzer vagyok. Viszont ez, ez az ébredés, amely szertefoszlatná azt, amibe eddig ringattam magam, nem jön el. Nagyon is a valóság ez, akármilyen nehéz is elhinnem. Néha azonban el fog az érzés, hogy csak egy új strigula vagyok. A megérzéseim általában helyesek, de most nem hallgatok rájuk. Reménykedem, hogy nem fog semmi rossz történni, pedig az érzés, hogy nem sokára csalódni fogok, egyre erősebb. Elnyomom magamban. 

Az emberek régen nem dobálóztak csak úgy a nagy horderejű szavakkal. Ha valakinek fontos volt egy személy, akkor azt komolyan is gondolta. Most, a mi időnkben, nap mint nap hallom ezeket a szavakat. Szinte már az ellenségek is azt mondogatják egymásnak, hogy szeretlek. Mostanában ezek az apróságok valóban apróságoknak számítanak. Már nem hatódik meg az ember egy ilyen kijelentésen. Amikor ezt elmondtam Joshnak, először furcsán nézett, majd megölelt és annyit mondott: "A megfelelő pillanatban!" Nekem ennyi elég volt. Most viszont mégsem tudom mit gondoljak. Az egyik részem megkönnyebbül, hiszen megígérte, hogy nem dobálózik csak úgy a szavakkal, és ez azt jelentheti, hogy tényleg fontos vagyok. A másik részem viszont tiltakozik, hiszen ha elhangzik, Josh biztos gyakrabban használja majd, és így számomra is érdektelenné válhat egy idő után.Csalódottnak is érzem magam, hiszen már több mint egy év járás után sem érezte az időt megfelelőnek. De van egy harmadik részem is, ami folyton, valahol a mélyben munkál bennem. Ez az oldalam azt mondja, hogy éljek végre egyszerűen, kevesebbet gondolkodva. Min rágódom annyit, ha az életem csodás? Szeretnék hallgatni erre az énre, és lassan de biztosan egyre feljebb mászik bennem. De ne felejtsük el a negyedik énemet se, amelyik egyfolytában szemmel tartja a ládát. Amelyben a titokzatos kincs rejtőzik. És most, ebben a pillanatban, ez a legerősebb dolog ami bennem él. A titok utáni vágyakozás.

Gondolkodásom alatt szépen lassan mind aludni készülődünk. Úgy látom, a lányok is elgondolkodnak valamin, vagy valakin. Csönd telepedik körénk Átöltözünk a pizsamánkba, és bebújunk az ágyba. Egyikünk sem szólal meg. Nem én akarom megtörni a csendet. Aztán hirtelen a sötétben Sallie hangját halljuk:

- Jó éjszakát! - mondja halkan, fáradt hangon.

- Szép álmokat! - suttogom én is, és csöndben várok a harmadik félre.

Lenna azonban már mélyen alszik, és csak a szuszogását kapjuk válaszul.

Másnap reggel én kelek a legkorábban. Mindig is korán ébredő voltam, és ezt már a lányok is megszokták, így nem zavartatják magukat és akár délig is alszanak. Nem hiszem, hogy most is ilyen sokáig bírnák, hiszen este hamar álomba merült mindenki. Ám amikor rápillantok az órámra, és látom, hogy lassan 10 óra, rögtön felkelek. A láda kinyitása már nagyon közel van, és én nem tudok még órákat várni. Elhatározom, hogy meglepem a lányokat egy kis ágyba reggelivel, és így a keltés és a reggeli is meg lesz egyben. Nekik nem fog tolakodásnak tűnni, még örülni is fognak, hogy itt ehetnek. Halkan lesétálok a konyhába, és azon gondolkodom, mit vigyek fel. Nem szeretnék olyan ételt, ami sokáig készül el, mert a lányok talán addig felébrednek, és a türelmem is egyre csak fogy. Barátnőimet ismerve, olyan ételt sem szabad választanom, ami nem jön ki az ágyneműből. Felvágok pár szelet kenyeret, felvágottat teszek egy tányérra, egy kis lekvár (abból talán nem lesz nagy baj, hiszen nem marad elég arra, hogy dobálják), főzök egy kis tojást, és találok három kakaóscsigát az asztalon, amelyet egy levél mellé raktak. Anya írt, hogy ma is sokáig ellesznek, és hogy leszaladt a pékségbe reggeliért. Üzent, hogy takarítsam ki a szobámat, és a gardróbomban lévő komódot ürítsem ki. A tartalmát fel kell vinnem a padlásra, mert a szekrényke kell a nagyinak. Ennél a pontnál a szívem nagyot dobban, és csak arra késztet, hogy vigyem már fel a reggelit a szobába. Gyorsan két tálcára rakom a kikészített ennivalót, és szaladok is fel. Mikor benyitok Lenna épp ül fel az ágyban. Amikor meglát, nem tud mit mondani, csak megböki Sallie hátát, aki erre felmordul és fordul egyet. A mozdulat közben egy pillanatra rám néz. Amikor már épp elhelyezkedik, akkor jön rá hogy mit látott. Rögtön felpattan. Örülök, hogy ennyire ismerem a barátnőimet. Tudom róluk, hogy a reggeli nagyon fontos nekik, és minden reggel jól is laknak. Számukra ez a nap legfontosabb étkezése, és mivel az ágyban is imádnak lustálkodni reggelente, csak hab a tortán, hogy kedvenc helyükön fogyaszthatják el az ételeiket. Sallie imádja a különféle lekvárokat, ám nagy híve az egészséges életmódnak, így elsőként mindig friss zöldségeket fogyaszt. Lenna kedvencei viszont az édességek, és különböző korszakaiban mást és mást szeret enni. Régebben imádta a müzliket, aztán a kenyerekért volt oda. Nem is kell mondanom mennyire nehéz lépést tartani az ízlésével. Van, hogy napról napra változik. Az állandó tényezőre, vagyis az édességre viszont támaszkodhatok. Lenna szeme rögtön meg is akad a kakaóscsigán. Majd átvándorol a többi ételen, és amikor meglátja a tojást, vadul mutogatni kezd, hogy mit állok ott. Ezek szerint most a tojásos korszakát éli. Az ölükbe rakom a tálcákat. Sallie rágcsálni kezd egy paprika szeletet, közben pedig a kenyerét kezdi lekvárral megkenni. Lenna lecsap a tojásra, és azon kezd el nyammogni.

- Ez király! Mindig az ágyban reggeli volt az álmom. Bár ha még ráadásul egy helyes pasi lennél, akkor még jobb lenne. Persze téged is imádlak! - mentegetőzik Lenna.

Nevetnem kell és nem tudom visszatartani, hangos röhögésben török ki. Sosem értettem ezt a reggeli mániájukat, számomra a napi kávémból állt. Egyszerre viccesnek tűnik a két lány, akik teljesen különböznek egymástól, és az ágyamban ülnek, tálcával a kezükben. Lehet, hogy ők is belegondolnak, vagy talán csak vicces ahogy nevetek, de ők sem bírják tovább. Az egész ház tőlünk zeng. Régen voltunk így együtt, és bár sokszor járunk össze, egy közös ebéd közel sem olyan, mint egy csajos ott alvás, a legjobb barátnőiddel. Elönt a kellemes érzés, hogy milyen jó, hogy itt vannak. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy miért készítettem nekik mindezt, és az érzés szinte teljesen szertefoszlik. Lassan elcsendesedünk. Ott hagyom a lányokat a reggelivel. Elkezdek készülődni. A ruháim mind márkásak, az anyagi helyzetünk megengedi. Bár én szívesen vásárolnék egy turkálóban is, a szüleim mindig fontosnak tartják, hogy mibe öltözöm. Még itthon sem melegítőben vagyunk. Igaz nem is báli ruhában, de általában a farmer és a divatos felső az itthoni viselet. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy anyukám magassarkúban főz. Egyáltalán nem, a mamusz nálunk is meg van, és hétvégére a smink is tabu. Egyszerűen csak a szüleim szerint a ruha is teszi az embert, így ez mindig előtérben volt. Kiveszem a szokásos farmert és pólót a szekrényből. Ha bele gondolok, akkor ez így nem is annyira kényelmetlen, és ha ki kell szaladnom a boltba, nem kell átöltöznöm, ebben a cuccban elmehetek. Mivel én így nőttem fel, egyáltalán nem zavar. Nagy részt nem is vagyok itthon. Így a ruha ügy olyan, mintha azért venném fel, mert megyek valahova. Még akkor is ha valójában nem. Lehet, hogy csak a nevelésem miatt, de én is nagyon szeretem a divatot. Szeretek öltözködni, kiválasztani a másnapi szettet és sminket. Néha teljesen bele tudok feledkezni a különféle ruhák variálásába, és az ötletelésbe. Sokszor képzelem el magam divattervezőként, vagy stylistként, és azt hiszem ez az amivel majd foglalkozni szeretnék. Miután felöltözöm, megmosakodom, és mindennel végezek, bemegyek a lányokhoz. Már ők is felöltöztek, és a tányérokat is levitték a mosogatógépbe.

- Nagyon szeretnék még maradni, de tudjátok randim van ma, és el kéne készülnöm. - mondja Lenna félénken.

- Akkor mire vársz? Futás készülődni, nehogy aztán csalódást okozz! - mosolygok rá.

- Lassan én is megyek. Találkozom az egyik külön tanárommal. - fintorog Sallie.

- Rendben. Nagyon jól éreztem magam, gyertek máskor is. Kár hogy ilyen ritkán tartunk csak ilyen estéket.

- Benne vagyunk. Bár most, hogy közeleg a suli, nem nagyon lesz időnk, de az ebédek megmaradnak, és pár hétvégét csak megtudunk szervezni! - mondják a lányok.

Valóban, nincs sok idő már a nyárból. Alig egy hónap és elkezdődik az érettségi évünk. A gimnázium legnehezebb éve. Bár tavaly letettük irodalomból és nyelvtanból az előre hozott érettségit, és a nyelvvizsgám is meg van, idén mégis nagy lesz a feszültség. Aztán pedig jön az egyetemek és főiskolák kiválasztása. Én is kinéztem már pár helyet, ahol el tudnám képzelni magam. Ezek a helyek azonban messze vannak. A költözésemet a szüleim szívesen elintézik. A döntést mindig is rám hagyták, nem akarnak erőltetni semmit. Mindig mellettem állnak, minden döntésemben támogatnak, és tudom, hogy ez most sem lesz másképp.

Kiengedem a lányokat, és rohanok a gardróbomba. Előtte még ki akarom pakolni a komódot. Nincs benne sok dolog, egy szatyorba bele fér minden. Lenyitom a padlásajtót és felnézek. Évek óta nem voltunk fent, és közben a pókok előszeretettel foglalták el maguknak az elhagyatott helységet. Elhatározom, hogy nem megyek fel. Fellépek pár lépcsőfokot, nagyot lendítek a szatyron, és feldobom. Puffanást hallok, majd még egyet. Levertem valamit. Nem nagyon izgat, a odafent az összes dolog régi kacat. Felcsukom az ajtót, leporolom magam, és futok, ahogy a lábam bírja. A gardróbba érve, leguggolok. A ládát ugyanis leraktam a földre mielőtt a komódot azzal együtt vinnék el. A kulcs is ott fekszik mellette. A kezembe veszem. Gyönyörűen van kidolgozva a réz. A motívumok hasonlítanak egy kicsit a nyakláncomon lévőre. Nem tudom teljesen kivenni, hiszen a kulcs régi, a rozsda pedig előszeretettel terjeszkedik el rajta napról-napra. Szépen lassan a ládán lévő nyílásba csúsztatom, és elfordítom. Nehéz, de sikerrel járok, és egy kattanás jelezi, hogy a doboz nyitva áll előttem. Erre vártam napok óta, most mégis félelem fut át rajtam. A kíváncsiságom, és a titkos erő mégis sokkal erősebb. Kell a titok, ami itt van előttem, nyitva, és csak rám vár. Hozzáérek a láda tetejéhez. A durva tapintású fa is arról árulkodik, hogy nem mai darabbal van dolgom. Szúrást érzek a tenyeremben ahogy végigsimítom a rücskös fát, amelyen néhol a réz is megjelenik. Egy szálka megy a kezembe, de most nem érdekel, majd megoldom később. Megmarkolom, és végre megteszem azt amire eddig vártam. Hirtelen nyitom ki a ládát, hangos nyikorgással feltárul. A teteje még himbálózik párat, majd a földön talál megnyugvást. Én pedig felé hajolok, hogy végre megtudjam, miért tettem ennyi erőfeszítést.